Furcsa a nosztalgiázás. Furcsa az is, amikor a pozitív dolgokat is elkezded negatívan látni. De jó érzés, mikor ez a gondolat vezet rá arra, hogy visszanéz a megtett útra és átértékeld a dolgokat. Furcsa az élet.

Épp tegnap voltam ezen a fesztiválon. Tavaly is voltam rajta, de akkor csak egy napra volt keret. Idén már kettőre megyek. Majdnem pontosan ott ültem, mint anno, csak most az első helyett a negyedik emeleten. Tetszik Kedves Naplóm átérezni a párhuzamokat, a különbségeket és a "fejlődéseket"? 

Megpróbálom összeszedettebben elmogyorózni azokat a gondolatokat, amik megfordultak bennem. Egy felől tavaly még csóró voltam. Minimál pénzt tettem a VM filmbe, egy napra mehettem el a fesztiválra, stb. Idén? Nem mondom, hogy minden megváltozott, de azt már kimerem jelenteni - még így leírva is-, hogy most, ebben a momentumban remekül állnak a dolgaim. Egyetlen dolog hiányzik az életemből, hogy elkezdhessem élni azt. Ez pedig a szoba. Az óra kattog, már csak két hetem van és dobbantani kell innen és semmi sincs kilátásban. A stressz kezd felőrölni, főleg mivel a meló sem olyan fényes (hiába a jó órák és a "szabadság")... Na de most nem erről akarok beszélni. Nem szeretnék átmenni negatívba. Maradjunk ott, hogy az út, amit megtettem amióta itt vagyok hatalmas. Ha visszagondolok hogy majd egy hónapig munkám sem volt, majdnem haza kellett mennem, majd jött az életmentő december, ahol négy munkám is volt, megerősített annyira, hogy túléljek, majd jött a tavasz és a nyár a dolgok elkezdtek jó irányba terelődni, volt elég munka, néhány koncertre is eljutottam, minden rendben ment, majd jött az állandó munka. És ez a 16 hónap, amióta lassan ott vagyok csodásan alakul anyagilag. Bár sok pénzt vesztettem, és túlköltekezem az utóbbi időben (bár ahogy számolgattam ebben a hónapban lehet a büdzsé alatt maradok, ami zseniális lenne) valahogy mégsem látom az életem rémesen. Persze nem fényes, meg nincs túl jó sorom még így sem, mert bár a fizetésem kielégítő, megvan a havi elvárásom (majdnem szinte mindig stabilan), de azért mégis csak Londonban próbálok túlélni, ahol ha spórolni is akar az ember a lecke nagyon alaposan van feladva... Nem egyszerű na, de legalább nem vagyok korlátok közé szorítva.

A tegnap meg zseniális volt. Már az O2-ban voltam, mikor megtudtam, hogy pénteken több, mint egy milliót termelt a VM, és Julian Edelman is marad a Pats játékosa. Martina McBride remekül alapozta meg a délutánt, Dierks Bentley szét zúzta, amit kellett, a Dixie Chicks elment, a Zac Brown Band meg egyszerűen csak önkívületi állapotba helyezett.